Vittorio, a Vámpír

XV. század Toszkánájába, a kora-reneszánsz Firenze környékére, két régi mester: Fra Angelico és Fra Filippo Lippi festményeinek fogantatási helyére repít el minket Vittorio, e démoni teremtmény emlékezetének szárnyain.
Az elbeszélés nyelvezete mégsem archaizáló, csupán a hiteles korhangulat, az események emberi léptékűvé redukált bemutatása, a míves, érzelemdús, pergően áradó szavak segítik felidézni az olvasóban a középkort épp csak maga mögött tudó humanista „újjászületés” időszakát.

A regény főhősének, Vittoriónak az ördögi fajzatokkal lepaktálni nem hajlandó családját bosszúálló vámpírsereg mészárolja le kegyetlenül, a jóképű Vittorio azonban Ursula, egy káprázatos szépségű vérszívó kegyelméből egyetlen túlélőként indulhat a vérengzésért felelős lények felkutatására.
A vérbosszú kötelme és a szerelem, az angyali és a démoni erők egymással vetekedő hatalma közt vergődő, kárhozatra szánt ifjú históriája a tizennyolcadik századi gótikus rémregények forrásául szolgáló lovagtörténetek elemeiből szövi a lüktető, meghökkentő, sokszor mégis ismerősnek tetsző fordulatokban gazdag történet szövetét.