Pokoli kr�nik�s – az �rnyak gyilkosa

V�gtelen id�k edzett�k test�t a harcra,
Felk�sz�tett�k lelk�t b�rmikor a kudarcra.
�rzelmeit emberi �rzelmekb�l nyerte,
De val�dis�g�t, s eml�k�t m�r r�g elfeledte.

A s�t�t �jben mag�ba sz�vja a f�jdalmat,
A vil�gra ki�lt ma m�r minden �rtalmat.
Hangosan sz�l, de nem emberi nyelven,
Bel�le kit�r most, melyt�l mindig eleven.

T�k�rbe tekintve l�tja mag�ban az �si gonoszt,
Kez�re tapad az �sszes �rtatlan v�re, melyet kiontott.
Szem�ben csillog a v�rk�nny, melyt�l er�tlen,
De nem korhollja mag�t, hogy m�rt volt felel�tlen.

Minden porcik�j�ban a hal�l d�he tombol,
Minden tervet el�re el�g j�l megfontol.
C�ljai el�r�s�ben minden �tkos dolgot megtesz,
S az eredend� k�vetkezm�nyekt�l sem retteg.

Hal�l j�r nyom�ban, s v�rfoly�ban f�rdik,
Nem t�r�dik azzal, hogy a pokolba visszak�ldik.
Elv�gzi kapott feladat�t, s abba nem hagyja,
Mert � a pokoli kr�nik�s, az �rnyak gyilkosa.

Gonosz

B�rmennyire is tagadn�m, hogy �rz�seim nincsenek,
Hazudn�k, de elmondom, lelkiismeretem nem lehet.
Ha elk�vetek egy hib�t, nem �rzek b�natot vagy f�lelmet,
S m�g kev�sb� odaad�, �r�k �leten �t tart� szerelmet.

 Bennem a pokol szunnyad, minden egyes l�legzetben,
B�rmilyen tettben, mely engem k�vet ebben az �letben.
A t�k�rbe mindig undorral tekintek, ha oda n�zek,
Mert tudom amit l�tok, az csak a cs�f k�pzelet.

 Nem ez vagyok �n, akit a b� val�s�g �lc�ja takar,
Nem az a n�, aki b�rkinek mindig is j�t akar.
A lelkem s�t�t, ezt csak egyesek tudj�k igaz�n j�l,
Akiket m�r megfosztottam a haland�s�gt�l.

 A haland�i �lc�t �n m�r j�l kiismertem,
Alkalmazom is minden egyes percben.
Hamisat mutatok, kicsalom a titkolt, �vott szavakat,
Engem m�r sosem int �vatoss�gra a tapasztalat.

 Ami engem �ltet, az az utols� sikoly,
Amikor az �ldozat kezemben m�g egyet sikolt.
Amikor ez m�r suttog�sk�nt a f�lembe hatol,
Az �ldozat m�r hi�ba is harcol.