2004.
Kiara Drakul 2008.08.08. 11:48
Rege a halálról, Lelkek, Vámpír, Kárhozott lélek...
Rege a halálról
Sötétként borul rám az éj,
Nem feledem még azt az éjt,
Sötét alak lopódzott az éjben,
Fájdalmat, gyötrődést hozó alak.
Féltem tőle emlékszem még régen,
Más lettem azóta,már nem rémít.
Már nem magam féltem,
Hanem egy számomra fontos embert.
Vigyázom, óvom eme ártatlan teremtést,
Nem tagadom, ő az kit igazán szeretek.
De el akarják venni tőlem,
Kit szerelmemként szeretek.
Sóvárogva nézek a sötétlő égre,
Keresem a választ a kérdéseimre.
Eltűnt ma már, mi a válasz volt,
Elnyelte már az égen a Véres Hold.
A tengerparton állok, s réges régen várok.
Még mindig várom a választ, de más jő helyette.
Egy régi történet, mely szomorú véget ért.
S rám sötétként borult az éj...
Lelkek
A temetőben sétálok,
Holtak közt a sötétben.
Lelkük most elkisér,
Együtt sírunk az éjben.
Fekete ruhám, sötét lelkem.
Fehér sírkő telepszik rád.
A sírod előtt állok,
Arcom könnyes, fájón nézek.
Sírod mellett sötét alak,
Mosolyog rám míg itt állok.
Lelkemet várja, s hogy feladjam.
De nem tehetem, csak teérted.
Fénylik a Hold, megtisztít.
Árnyalakok néznek, kérlelve véremet.
De jő egy alak, félnek tőle.
Fehér haja, smaragd szeme.
Segít nekem elűzni a gonoszt.
Lágyan átkarol, vigyáz rám.
Bár egy lélek, s nem élő,
Mégis oly emberi, s erős.
Vámpír
Fura érzés, mérhetetlen éhség.
A sötétben megbújó fekete árny.
Szívedben fájdalom, kín.
A sötétség csak annyit mond - kár.
Nem látod, de érzed jön a halál.
Szorít az idő, sötétben jársz.
Ha felkel a nap vár a halál.
Telik az idő, de te fiatalon jársz.
Ahol jársz múlik az idő.
Fehér ágyon csak vércseppek.
Tőled minden élő félhet.
Életet már senki sem kérhet.
Akkor születtél amikor meghaltál.
Halálhozó becstelen neved.
Vámpír atyádnak mindent megadtál.
S szövetséget kötöttél vele.
Kárhozott lélek
Egy árny lett urrá testemen.
Fájdalmat s kínt hozott bűntelen.
Szövetséget kötött egy este énvelem.
Megérem az éjjelt, nincs mit kérhetnem.
Változást hozott a lélek.
Félig ember, félig vámpír lettem.
Nem tudom még meddig élek.
Amerre járok halálhozó leszek.
Fél tőlem ember s holt.
A vér illata s íze vonz.
Ma este véres a Hold.
Egy ember koporsót hord.
Áldozatra várva a sötétben állok.
Már érzem is félelmének édes illatát.
Félelmének keserű okát.
Ajkamnak halálhozó szavát.
|