Vgtelen idk edzettk testt a harcra, Felksztettk lelkt brmikor a kudarcra. rzelmeit emberi rzelmekbl nyerte, De valdisgt, s emlkt mr rg elfeledte.
A stt jben magba szvja a fjdalmat, A vilgra kilt ma mr minden rtalmat. Hangosan szl, de nem emberi nyelven, Belle kitr most, melytl mindig eleven.
Tkrbe tekintve ltja magban az si gonoszt, Kezre tapad az sszes rtatlan vre, melyet kiontott. Szemben csillog a vrknny, melytl ertlen, De nem korhollja magt, hogy mrt volt feleltlen.
Minden porcikjban a hall dhe tombol, Minden tervet elre elg jl megfontol. Cljai elrsben minden tkos dolgot megtesz, S az eredend kvetkezmnyektl sem retteg.
Hall jr nyomban, s vrfolyban frdik, Nem trdik azzal, hogy a pokolba visszakldik. Elvgzi kapott feladatt, s abba nem hagyja, Mert a pokoli krniks, az rnyak gyilkosa.
Gonosz
Brmennyire is tagadnm, hogy rzseim nincsenek, Hazudnk, de elmondom, lelkiismeretem nem lehet. Ha elkvetek egy hibt, nem rzek bnatot vagy flelmet, S mg kevsb odaad, rk leten t tart szerelmet.
Bennem a pokol szunnyad, minden egyes llegzetben, Brmilyen tettben, mely engem kvet ebben az letben. A tkrbe mindig undorral tekintek, ha oda nzek, Mert tudom amit ltok, az csak a csf kpzelet.
Nem ez vagyok n, akit a b valsg lcja takar, Nem az a n, aki brkinek mindig is jt akar. A lelkem stt, ezt csak egyesek tudjk igazn jl, Akiket mr megfosztottam a halandsgtl.
A halandi lct n mr jl kiismertem, Alkalmazom is minden egyes percben. Hamisat mutatok, kicsalom a titkolt, vott szavakat, Engem mr sosem int vatossgra a tapasztalat.
Ami engem ltet, az az utols sikoly, Amikor az ldozat kezemben mg egyet sikolt. Amikor ez mr suttogsknt a flembe hatol, Az ldozat mr hiba is harcol.
AJÁNLOM AZ OLDALT
